Politikai kampány blog

Politikai jóslásokba bocsátkozni mindig veszélyes dolog, még egy ilyen közepesen publikus blogban is. Ma robbant ki ugyanis egy kisebb botrány: a Magyar Nemzet azt állítja, Mesterházy Attila kampánynyitó beszéde közben valaki Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester nevének hallatán azt kiabálta be: "kötelet!" Erre pedig az MSZP miniszterelnök-jelöltje reagált is, méghozzá úgy, hogy a hirtelen meggazdagodott polgármesternek nem katedra jár a Corvinuson (ezt egyébként magam is őszintén remélem, bár a politikai korrupció kutatásához kétségkívül házhoz hoznák számomra egy interjúalanyt), hanem "az, amit az előbb bekiabáltak". Mesterházy állítása szerint azonban nem "kötelet", hanem "börtönt" követelt a heves vérmérsékletű úr.

Kicsit furcsa, hogy erről az információról az index szavazást is rendez, talán mintha a dolog túlértékelt lenne. Vagy nem: Kövér László híres köteles beszédével (letölthető hangfelvétel!) ugyanis erőteljesen hozzájárult a baloldal 2002-es választási sikeréhez, de legalábbis az MSZP kampányának alátámasztásához. De 2008-ban is történt hasonló eset: akkor az azóta elhunyt Arnóth Sándor (Fidesz) kiabálta be Iváncsik Imre szocialista államtitkárnak, hogy "lógni fogsz" - ezt követően le kellett mondania mandátumáról.

Hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, és hol itt a jóslás? Azt gondolom, nem lesz komoly ügy ebből. Egyrészt azért, mert nincs tiszta felvétel a történtekről (sőt, Mesterházy valóban hallhatta másképp a kiabálást), másrészt azért, mert a választók ingerküszöbe sokkal magasabban van, mint korábban. A Fidesz politikusai és médiája gyakran idézi majd a történteket, akár minikampányt is építhetnek rá, de ez nem lesz döntő tényező a 2014-es kampányban.

A hazai szélsőjobb helyzete az egyik legkutatottabb téma a politikai elemzők körében, én is számos elemzést írtam ennek kapcsán (néhányat itt lehet megtalálni). Ez azonban nem a mélyebb elemzések terepe, a bejegyzés apropója a Jobbik legújabb, "mi, Jobbikosok" címre keresztelt kampányfilmje. Korábban a szereplőkkel készült plakát már elárasztotta az országot, most ők megelevenednek, hogy felvázolják a Jobbik által kínált jövőképet. 

Érdemes tehát megjegyezni, hogy a reklámfilm alapvetően pozitív üzenettel dolgozik, amit könnyű kontrasztba állítani a Jobbik 2009-es "lesújtó ököl" kisfilmjével és a 2010-es "apokaliptikus" kampányfilmmel, amelyhez még a Rekviem egy álomért című film Clint Mansell által írt filmzenéjét is kölcsönlopták - aminél talán csak a Carmina Burana lett volna elcsépeltebb (bár mindkét zene meglehetősen hatásos). Ezzel szemben az új videó zenéje kedves prüntyögés, már az első másodpercekben is megnyugtató képsorok fogadnak minket: unokákat emelgető nagypapák, fényképeket mutogató család. A cukiságfaktor azonban itt visszafogottabb a 2013-as videóhoz képest, ami tényleg olyasmi, mintha az LMP stábja forgatta volna. Az üzenet azonban ugyanaz: a jövőt nem lehet megállítani, a Jobbik a fiatalok pártja. Hogy a Jobbik már legnépszerűbb párt lenne a fiatalok körében, arról most nem esik szó. Ennek némi köze lehet ahhoz, hogy az állítás tényszerűen nem volt igaz, kizárólag a finoman szólva is Jobbik-közeli Iránytű Intézet mérte, hogy ne a Fidesz vezetne a fiatalok körében.

A videó első és második ránézésre is inkább illeszkedne egy hagyományos konzervatív párthoz, mint a szélsőséges (a radikális szó a párt önmeghatározása, amelynek célja a politikai közbeszéd befolyásolása, én éppen ezért kerülöm) Jobbikhoz. A szlogen mellett négy politikai üzenet jelenik meg: a fiatalok hazai boldogulásának igénye, a hazai termékek népszerűsége, a közbiztonság iránti igény és a múltra való büszkeség. Érdemes megfigyelni: egyetlen olyan üzenet nincsen benne, amely egy jobbközép párt programjába-ideológiájába ne férne bele. Ez nem jelenti, hogy a Jobbik politikailag középre húzott volna: Vona Gábor miniszterelnök-jelölt például a Jobbik kampánynyitóján a halálbüntetés visszaállításáról (ezt egyébként Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezmények tiltják) és kémiai kasztrálásról is beszélt - többek között. Azaz a Jobbik kifelé egy mérsékeltebb imázst kíván magáról kialakítani. 

Hogy mennyire lehet az a stratégia - amelybe ez a videó is illeszkedik - sikeres? Először is: ez a forma és a tartalom egységén múlik. A kuruc.info-szerkesztő Novák Előd- vagy mondjuk Schneider "Roy" Tamás-típusú politikusokkal meglehetősen nehéz lehet a jobbközép politika látszatát fenntartani. Másrészt egy ilyen videó jóval kevésbé alkalmas a kiábrándult választók megszólítására, mint a korábbiak. Úgy tűnik tehát, hogy a Jobbik hosszú távra építkezik, és főként a Fidesztől lemorzsolódott szavazókra hajt. Nyugat-Európában sok szélsőjobbról indult párt mérséklődött (elég csak a rasszizmust elhagyó francia FN-re vagy korábban az osztrák szabadságpártra gondolni) annak érdekében, hogy kormányképesebbnek tűnjön. Kérdés, hogy a Jobbik hosszú távon is ezt az utat választja-e. Ha igen, az új kihívást jelent a Fidesz-KDNP számára, de legalább ekkora problémát rak Vona Gábor és társai nyakába is: ez ugyanis egy komoly változás lenne, amit a Jobbik radikális tagságával és támogatóival kéne menedzselni. Pozitív társadalmi következmény lehet a cigányok elleni gyűlöletkeltés visszaszorulása - csak hát éppen ez volt, ami a Jobbik számára népszerűséget hozott. Ez tehát egy stratégiai döntést kíván a szélsőjobboldali párttól. És a döntést nem elég meghozni, végig is kell vinni.

A blog alapvetően egy kísérlet, amelyet a Corvinus Egyetem politikai kampány című kurzusához indítottam el. A kurzus harmadéves politológushallgatóknak szól, és célja a 2014-es magyar választási kampányban használt eszközök bemutatása és összegyűjtése. Nem célja népszerűség szerzése, sőt, a tágabb közönséghez való szólás sem (ezért nincs például professzionális dizájn) - egyszerűen kampányeszközök elemzéséről lesz szó, ami hasznos lehet a hallgatóknak.

Rólam annyit érdemes tudni, hogy politológusként végeztem az ELTE ÁJK-n. Ezt követően több hazai politikai elemző intézetnél dolgoztam (Political Capital, Republikon Intézet) elemzőként és tanácsadóként, és egy rövid ideig az újságírást is kipróbáltam (FigyelőNet, jelenleg Hír24). 2009-től a Policy Solutions vezető tanácsadója voltam, 2013 végétől pedig egy korrupcióellenes civil szervezet, a K-Monitor főmunkatársa vagyok. A Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori iskolájában vagyok másodéves hallgató, kutatási témám a politikai korrupció Magyarországon.

De ez a blog most kampányeszközök elemzésére jött létre. Ami lesz benne: kampányesemények, filmek, szövegek értékelése. Ami pedig (egyelőre) semmiképp: véleményalkotás a politikai folyamatokról. Pedig nem akarok az objektivitás álcája mögé bújni: véleményem van, csak most véka alá rejtem.

Disclaimer 1: E blog tartalma nem tekinthető sem bármely volt, sem a jelenlegi munkahelyem, végképp nem a Corvinus Egyetem hivatalos vagy nemhivatalos álláspontjának. 

Disclaimer 2: Nem szeretem, ha politológusok letagadják korábbi vagy jelenlegi érdekeltségeiket (azt pedig különösen nem, ha ezt követően függetlennek állítják be magukat vagy másokat színvallásra kényszerítenének), bár a beismerés kétségkívül csökkenti a közvélemény előtt szakmai hitelességüket. Kivéve, ha nagyon jók. Lakner Zoli barátom az egyetlen, aki minden cikke után odaírja, hogy cége mely párttal áll kapcsolatban, és ez nem is rontja a szakmai presztízsét. Úgyhogy most én is megteszem ugyanezt: korábban az SZDSZ-nek és az MSZP-nek is adtam tanácsot a cégeken keresztül, ahol alkalmazott voltam. Jelenleg azonban nincsen - nem is lehetne - pártoktól megrendelésem, politikussal hivatalos üzleti kapcsolatban nem állok.