Politikai kampány blog

Nem dicsekvésből, hiszen előre látszott a dolog, de a választás eredménye elég ellenőrizhető módon az lett, amit vártunk. Nem igazolódott be a baloldali politikusok kampányszövege/önáltatása, miszerint a közvélemény-kutatások nem megbízhatóak: meglehetősen stabilan sikerült előrejelezni a választás eredményét. Az új választási rendszer nem győzelmet hozott a Fidesznek (ez a régiben is simán meglett volna), csak kétharmadot: a voksok 45 százalékával sikerült alkotmányozó többségre szert tenni. Ezt örökítette meg a Kurier karikatúrája is:

Hogy a választás tisztességes (free and fair) volt-e, az a nagy különbség ellenére sem túl könnyen eldönthető kérdés. A pártok indulását nem akadályozták, a verseny valódi volt, a szavazójog alapjai (titkos, egyenlő, közvetlen) többé-kevésbé biztosítva voltak, de legalábbis a határon belüli és túli szavazatok egyenlőtlensége nem befolyásolta érdemben a végeredményt. A választási rendszer átírása egyértelműen a Fidesznek kedvezett, de önmagában ez egyáltalán nem jelenti, hogy a baloldalnak jobb és hatékonyabb politizálás esetén ne lett volna esélye nyerni. A választási rendszer torzítása nem nagyobb, mint például a brit egyéni választókerületi rendszerben szokott lenni, ez alapján semmiképpen nem nevezhetjük antidemokratikusnak a rendszert. Az már más kérdés, hogy egy, szinte deklaráltan a jelenlegi erőviszonyokra szabott rendszer mennyiben nevezhető annak. Például ha 2018-ban a Fidesz ismét újraírja a választási rendszert (amire minden esély megvan), akkor biztosan kijelenthetjük: a 2014-es választások előtt azért manipulált a Fidesz a választási rendszerrel, hogy nyerjen. Az pedig nem éppen demokratikus.

Aminek a jelentőségét lehetetlen tudományos, de akár elemzői szemszögből megítélni, az a média torzító hatása. Korábban a balliberális médiafölény közhelynek számított - és valóban, a kétezres évek közepéig a jobboldal hátrányban volt e tekintetben. Főként 2010-től fordult azonban a kocka: a közszolgálati média és a nem lebecsülendő jelentőségű MTI nevetséges színvonalú Fidesz-kampánymédiává változott, a kereskedelmi tévé pedig vagy nem tudósított politikáról, vagy szerelmes volt a Fideszbe. A rendszerváltás óta nem volt annyira távol a médiapluralizmustól Magyarország, mint most. Sokan mondják persze, hogy 2014-re a szavazók nagy része napi szintű internethasználó - így a hírek már nem csak a televízióból jutnak el hozzá. Én viszont azt gondolom, hogy nem véletlenül kötötte 2012-ben az Obama-stáb is legtöbbet televíziós hirdetésre: a kereskedelmi tévéknek még most is meghatározó jelentősége van. Az Orbán-kormány behozhatatlan előnyre tett szert azzal, hogy a kereskedelmi tévék az ő szája íze szerint alakították műsorpolitikájukat. Illetve műsoraikat, mert politika, az nem nagyon volt benne.

Összességében azonban nem lehet kizárólag a politikán kívüli környezetet okolni a jobboldali győzelemért, és nemcsak azért, mert a politikán kívüli környezet alakítása is politika. Hanem azért sem, mert a baloldal vitathatatlanul gyengén, koncepció nélkül politizált, éveket töltött saját belharcaival, képtelen volt a személyi, főként pedig a politikai megújulásra és arra, hogy vonzó alternatíva legyen. A tanulság levonásának, a személyi konzekvenciák hiánya pedig azt jelzi, hogy 2014-től kezdve is a fő kérdés: be tudja-e látni a baloldal, hogy ezek nélkül sosem lesz esélye legyőzni a Fideszt? A Jobbik erősödése egyértelműen veszélyes tendencia, még a középre húzás politikájával együtt is, illetve úgy igazán. Ha hosszú távon kialakul a lengyel modell Magyarországon - ahol két jobboldali párt verseng egymással -, akkor az nagyon beszűkíti a releváns pártok közti ideológiai távolságot. Nálunk ugyanis nincs mérsékelt jobboldal, csak egy, az "állandó kivételes állapotot" fenntartani kívánó Fidesz és egy szélsőjobbos párt. A Fidesz nem lehet képes, a Jobbik pedig személyi állománya miatt szintén nem tud eléggé konszolidálódni ahhoz, hogy betöltse a politikai közép szerepét. Egyelőre úgy tűnik, a választóknak ez többé-kevésbé megfelel, hiszen a közép jobbra tolódott. A kérdés, hogy ha ez egyszer megváltozik (ha egyáltalán megváltozik) lesz-e kire szavazni. Nem néhány százezer embernek, hanem a többségnek.

Most pedig fordítsuk a fejünket Európa felé: megkezdődött ugyanis az EP-választási kampány. Nem vették észre? Ez nem véletlen: az országgyűlési kampány is szinte észrevétlenül telt. Köszönjük meg a kampányszabályozás kialakítóinak és a gyenge ellenzéknek.

Nagyon röviden és címszavakban arról, hogy mire számíthatunk a holnapi nap során. Mindent ugyan nem tudhatunk, de valamit mégis. 

1. A 2014-es választás nem felel meg az tiszta, szabad és egyenlő választás követelményeinek. A választókerületek politikai célzatú átrajzolása, a külföldön élő állampolgárok vegzálása, a médiaviszonyok és kampánykorlátozások, a valós támogatottsággal nem rendelkező bizniszpártok százmilliókkal való kitömése az ellenzéki szavazatok megosztása érdekében, a közmunkásokkal és állami szervek révén folytatott kampány (és még sorolhatnánk) azt mutatja, hogy a választás legitimitása megkérdőjelezhető lesz. Az én - igen erős - véleményem, hogy ez egy elcsalt választás, amit egyébként a Fidesz valószínűleg akkor is megnyerne, ha nem csalta volna el. Csak biztosan nem kétharmaddal.

2. A Fidesz győzelme nem igazán lehet kérdéses. Lehet beszélni arról, hogy a közvélemény-kutatóknak több embert kell megkérdezniük ahhoz, hogy érvényes válaszmennyiséget kapjanak, mint valaha, ez igaz is, de önmagában nem fordíthatja meg a választások eredményét. Ha az ellenzék az elmúlt években zseniálisan politizált volna és bármiféle gazdasági-tulajdoni-politikai kapcsolat lenne kimutatható az összes közvélemény-kutató cég és a Fidesz között (egyik sem igaz), még reménykedhetne abban az ellenzék, hogy mindenki téved vagy hazudik. A különbség azonban nagyobb annál, hogy mérési hiba legyen, az összhang a különböző cégek között is azt mutatja, hogy a Fidesz nyerni fog.

3. A kétharmad kérdése a legsúlyosabb, valójában az egyetlen érdemi kérdés. Azt tudjuk, hogy az MSZP&partners, a szélsőjobb és az LMP jó szereplése esetén csökken erre az esély: de azzal még nem állítottunk einsteini újdonságot, hogy ha egy párt ellenfelei jól szerepelnek, a párt rosszabbul. A legjobban talán az LMP bejutása csökkentené a kétharmadra való esélyt, de ha meg nem jut be az LMP, akkor a rájuk adott ellenzéki szavazat pont a Fideszt segíti. Szóval ez egy erős dilemma lehet a kormányváltók és a zöldek között vacilláló választó számára. 

4. Az MSZP-Együtt-DK-Liberálisok valószínűleg meg fogja előzni a Jobbikot. Olyan felmérés egyelőre nem született, ami szerint a Jobbik feljött volna a második helyre. A szélsőjobbos szavazók abban bízhatnak, hogy az elhallgatás a Jobbikot segíti, azaz a szélsőségesek jobban állnak, mint azt a mérések mutatják. Szerintem ugyanakkor a jelenlegi környezetben az elhallgatás nem kizárólag a Jobbik, de a baloldal szavazóira is igaz. A Fidesz pedig felül van mérve, ahogy 2002-ben és 2010-ben is felülmérték a pártot a kutatók.

5. A Fidesz tehát a kétharmadra való esélyét főként a saját maga által írt választási rendszernek köszönheti. Török Gábor szerint 95 egyéni győzelem esetén (a 106-ból) már kétharmad közelébe ér a Fidesz, szerintem erre Orbánnak minden esélye megvan. Ami számukra azért is előnyös, mert így, a kétharmad birtokában majd 2018-ra is csinálhatnak egy olyan választási rendszert, amiben győzni fognak. Lényegében ez a holnapi választás tétje.

Korábban már írtam arról, hogyan lehet manipulálni egy, a választó által vallott értékeket a pártok programjaival vagy álláspontjával összevető programot/alkalmazást. Úgy korrekt, ha megmutatom, szerintem hogyan lehet ezt korrekt módon megcsinálni. A K-Monitor alkalmazása - amelynek megalkotásában magam is közreműködtem - szerintem ilyen. És bár a szubjektív szempontok (pl. a fontosnak tartott kérdések megválasztása) nem zárhatók ki 100%-ig egy ilyen alkalmazás esetében, azért érdemes lehet kitölteni a tesztet, amit megtehetünk a voksmonitor.hu honlapon és itt is:

Sokakat meglepett az elmúlt időszakban a Seres Mária és Szövetségesei párt meglepően profi, jól felépített kampányfilmjeivel. Persze Seres Máriától számíthatunk meglepetésekre: korábban sikerre vitt egy népszavazási kezdeményezést több százezer aláírással a politikusok elszámoltathatóságáról, aztán 2010-ben a 20 területi listából 9-ben sikerült megfelelő számú aláírást összegyűjteniük és a 176 egyéni körzetből 24-ben állítottak önálló jelöltet - akkor még Civil Mozgalom néven. 

Seres Máriának most is sikerült az országos lista állítása kicsit bénácska nevű (SMS) pártjával. Ez persze korántsem akkora meglepetés, mint a 2009-2010-es eredmények: a listaállítás feltételei ma sokkal lazábbak, mint korábban. Ha pedig 2010-ben a Civil Mozgalomnak sikerült, miért ne sikerülhetett volna szabályosan 2014-ben az SMS-nek, amikor sokkal több pénz áll rendelkezésre a kampányhoz - és az indulás sem olyan nehéz? Ez a sokkal több pénz amúgy a párt kampányában is megmutatkozik. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az SMS kampányfilmjei semmivel nem rosszabbak a baloldali összefogás, illetve az MSZP videóinál, holott többségében (van persze kivétel) azok sem gyengék.

Sajnos azonban éppen ez a sok pénz ássa alá az SMS kampányának hitelességét. A kampányfilm egyértelműen a Fidesszel helyezi szembe a pártot: hazugságnak bélyegzi a "Magyarország jobban teljesít" szlogent. A Fidesznek ugyanakkor mégis érdeke, hogy az SMS minél jobban szerepeljen a választásokon: minél több pártnál oszlanak meg ugyanis a kormányváltást kívánó választók szavazatai, annál nagyobb eséllyel alakíthat újra kormányt a Fidesz, illetve lesz meg Orbán Viktornak újra a kétharmada. Nem véletlenül fogadott el az Országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége az indulást megkönnyítő választási és választási eljárási törvényt, illetve 2013-ban új, bőkezű támogatást biztosító kampányfinanszírozási törvényt. Persze ez utat nyithatott volna a Fidesztől szavazatokat elszívni képes jobboldali pártok előtt is, de (talán az egyetlen ilyen ambícióval fellépő, de eddig meglehetősen gyengén politizáló JESZ-t és az országos listát állítani képes Haza Nem Eladó Mozgalmat leszámítva) valahogyan jobboldali pártok mégsem nőttek ki tucatjával a földből.

Persze nem kizárt, hogy Seres Mária célja hosszú távon valóban egy működőképes párt felépítése, amely akár a Fidesz alternatívája is lehet. Tény azonban, hogy jelenleg az SMS professzionális kampányára a Fidesz jóvoltából van pénz, a párt legnagyobb eredménye pedig az lehet, hogy tovább osztja az ellenzéki tábort. Más kérdés, hogy ha ennek az ellenzéki tábornak korábban a politikában jelentős szerepet nem játszó, a médiában teret nem kapó pártok is alternatívái tudnak lenni, az nem csak a választási vagy kampányfinanszírozási rendszert minősítené - de én valószínűbbnek tartom, hogy az SMS még a Civil Mozgalom négy évvel ezelőtti 0,8%-os eredményét sem tudja hozni majd.

Tetszett? Akkor lájkold a kampányblogot!

Teljességgel érthetetlen, hogy a választások előtt három héttel miért nem rendelkezik a Fidesz-KDNP választási programmal. A programnélküliség nemcsak támadási felület az ellenzék számára, de valóban inkompetenciát jelez. Persze nem arról van szó, hogy a Fidesz ne tudna összerakni egy választási programot. De akkor miről?

Politológusként van némi tapasztalatom arról, hogyan készül egy választási program. Ideális esetben a munkával megbízott munkatársak különböző szakértők anyagaiból rakják össze a végleges programot, rengeteg egyeztetést követően. Nem árt, ha legalább maga is valamennyit konyít a szakpolitikákhoz és az általános politikai kontextushoz is, tud például külföldi "legjobb gyakorlatokat" nézni, hogy pártunk vagy politikusunk ne csak saját korábbi ötleteit hasznosítsa újra. A politikus szerepe a rendszerben, hogy a célokat jelölje ki és hagyja jóvá a programot, ami a végső verzió elkészültéig rengeteg változtatáson megy át. Van persze olyan is - főként kisebb (például polgármester-jelölti) programok esetében, hogy a programírást részben vagy teljes egészben kiszervezik tanácsadóknak. Egy professzionális tanácsadó képes összerakni egy legalább egy vállalható szintű anyagot, akkor is, ha ez nem vág a szakterületébe. Egyszerűen el tudja dönteni, mi passzol egy programba és mi nem, sőt, konyít valamit a megvalósíthatósághoz is.

Éppen ezért érthetetlen, miért nincsen a Fidesznek a választások előtt három héttel semmiféle programja. Egyrészt ez nem volt jellemző a Fidesz korábbi gyakorlatára: Orbán Viktor pártjának mindig volt programja. A Fidesz tökéletesen tisztában van azzal, hogyan kell kockázatminimalizáló programot írni: ilyen volt a biztos választási győzelem tudatában kiadott Nemzeti Ügyek Politikája címet viselő dokumentum is. Semmitmondó, de színes-szagos, céljának tökéletesen megfelelő anyag volt az, amelyen nehéz volt fogást találni. Az általánosságokba ugyanis nehéz belekötni, az így megfogalmazott célok jelentős részével a választók Fidesszel egyébként nem szimpatizáló része is egyetértett volna. 

Azt sem mondhatjuk, hogy a Fidesznek nincsen megfelelő mennyiségű erőforrása vagy megfelelő felkészültsége ahhoz, hogy összerakjon egy hasonló dokumentumot. Ha egy párt ellenzékből képes ilyesmire, akkor kormányoldalról még könnyebb lenne megtenni ezt. A program egyes elemeit előkészíthetnék a minisztériumoknál, de akár a Századvéghez hasonló külső tanácsadó intézeteknél is. Különösebb mennyiségű pénzbe nem is kerül az ilyesmi, ráadásul a Fidesz már alsó hangon számolva, február végéig is elköltött legalább 2 milliárd forintot a kampányban. Nehezen hihető, hogy ebbe a  költségvetési keretbe egy néhány százezer, ne adj'isten millió forintos tétel ne fért volna bele. Ha a Fidesz április 6. előtt mégis kijön a egy programmal, akkor pedig az időzítést szúrták el, de nagyon: fegyvert adtak az ellenzék kezébe, hogy (teljes joggal) vádolja a Fideszt programnélküliséggel. Az tökéletesen érthető, hogy nyerő pozícióból miért nem kíván Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltként megmérkőzni az ellenzéki pártok vezetőivel, az azonban már jóval kevésbé, miért nem ad ki egy többnyire általánosságokból álló, a többség számára elfogadható programot.

Úgy tűnik tehát, hogy a Fidesz nagyobb kockázatnak látja még egy ilyen választási program elkészítését is, mint azt, hogyha ellenfelei folyamatosan az elképzelések hiányával vagy eltitkolásával vádolják. Ha ez így van - és nem csak csúsznak a közzététellel -, akkor a párt túlzott óvatosságból hibát követ el, egyébként nem az elsőt a kampányban. A programnélküliség ugyanis árt a Fidesznek, ami még akkor is igaz, ha a végeredményt ez érdemben nem fogja befolyásolni. Viszont ez a jelenség alkalmas arra, hogy lerántsa a leplet a Fidesz sokak által hibátlannak gondolt kommunikációjáról.

Új reklámokkal állít elő a Magyar Szocialista Párt. A videók kettős célja, hogy mozgósítsanak az március 15-i tüntetésre - ami valószínűleg komoly erőpróba lesz az ellenzéki pártok és a Fidesz-KDNP között -, illetve a szavazásra való buzdítás. Bár hallottam sok elmarasztaló véleményt, én azt gondolom, hogy a videók kifejezetten jók. Éppen ezért megkésettek.

A kizsákmányolt trafikos. A földjét vesztett juhász. A média elfoglalása miatt aggódó fiatal. A nyugdíjas tanárnő. A megfenyegetett vállalkozó. Többek közt ők az MSZP kampányának címszereplői. A kampány több szempontból is profinak nevezhető: a videók nem hosszabbak 45 másodpercnél, tehát könnyen megérthetők és terjeszthetők. A felvétel és a vágás profi. A legtöbb vitát a szereplők váltották ki, legalábbis a Facebookon kommentelők között. Tény, hogy a foghíjas juhász nem a legmegnyerőbb szereplő, de szerintem éppen az hitelesíti az MSZP mondanivalóját, hogy a videókban megszólalók szemmel láthatólag hús-vér emberek, nem pedig színészek vagy szerencsétlen, kamera elé ültetett pártaktivisták.

A negatív üzenetek relevanciája is vitathatatlan. Régóta azt gondolom, hogy az MSZP-nek, illetve a baloldalnak, ha sikeresebb akar lenni, az érzelmekre is ható negatív kampányt kellene folytatnia a Fidesz ellen - ez valami olyasmi. A trafikmutyi, a media capture Magyarországon, a vállalkozók megzsarolása, az oktatás átpolitizálása és az állami földpályázatokkal való visszaélések nehezen tagadható tények. Itt jön azonban képbe a következő probléma: miért nem az ügyek kirobbanásakor csinált botrányt az MSZP ezekből az ügyekből? Persze, akkor is volt sajtótájékoztató, tiltakoztak a parlamentben, de a trafikmutyi lényegében úgy ment át az országon, mint kés a vajon. Holott a kormány nemcsak ellopta a trafikokat, hanem lényegében korrupciós emlékműveket állított magának szerte az országban. Az ellenzék pedig eközben bámult maga elé.

Az tehát nem igazán működik, hogy kampányban felháborodunk, amin egyébként is kéne. Éppen ezért maradnak majd hatástalanok ezek a videók: mert megkésettek. A baloldal 2010 és 2013 között lényegében saját belharcaival volt elfoglalva. Márpedig úgy nem lehet hatékonyan politizálni, hogy a legfontosabb kérdés az MSZP, az Együtt 2014 és az DK székházában is a közös/külön lista, illetve a miniszerelnök-jelöltség. És az elvesztegetett három-három és fél évet pedig nem lehet behozni egyetlen hónap kampányolással, legyen az bármilyen profi.

Még két probléma van ezekkel a videókkal. Az elsőről az MSZP nem tehet: arról van ugyanis szó, hogy a kampány korlátozásai miatt ezek a kisfilmek nem jelenhetnek meg a kereskedelmi televíziók képernyőjén (szemben például a kormányzati hirdetésekkel), a közszolgálati tévében pedig körülbelül a lakosság 10 százalékához juthatnak el, ha egyáltalán erre fordítja a Szocialista Párt a rendelkezésre álló idejét. Nem véletlen, hogy az emberek nagy része nem vette még észre a kampányidőszakot: a kereskedelmi tévéken keresztül juthatnának el a politikai üzenetek a legtöbb választóhoz. 2013-tól Magyarországon ez tilos.

A másik probléma viszont igenis az MSZP hibája: arról van szó, hogy a kampánynak továbbra sincsen fő üzenete. Márpedig, ahogy korábban erről már írtam, ilyen nélkül meglehetősen nehéz hatékony, sikeres kampányt folytatni. Ha a videók végén hallható "Ez itt az én hazám" ilyesmi lenne, azt fel kéne építeni: megértetni a választókkal, hogy "elvették a hazáját", és az április 6-i választás arról szól, hogy a párt vissza szeretné adni az embereknek azt. Legalábbis ezt kéne kommunikálni, óriásplakátokon, honlapokon, a közösségi médiában szerepeltetni. További kérdés persze, hogy az előzetessel megspékelt Simon-botrányt és a színvonalában mindent alulmúló újranyitott Zuschlag-ügyet követően egyáltalán tud-e teret foglalni a közbeszédben az MSZP a saját témáival. 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Politikai kampányt a Facebookon!

31 párt állíthat országos listát az ajánlásokból, ha mindnek sikerül 27 egyéni választókörzetben jelöltet állítania. Még ha ez utóbbi kétséges is, az már biztos, hogy a szavazólapunk hosszabb lesz, mint a kínai nagy fal összenyomva, az ellenzéki pártok pedig nemcsak a számukra rossz sorrend (ez vakszerencse, illetve szerencsétlenség), hanem a különböző kamupártok miatt is szavazatokat fognak veszteni. 

Nem hallott még a Határon Túli Magyarok Pártjáról? Ismeretlen az Európai Roma Keresztények Jobblétéért Demokratikus Pártja? Fogalma sincs, mi a Rend, Szabadság, Jólét Párt? Nincs egyedül: ha ön politológus lenne, akkor sem lenne másképp. Sokan és sokféleképpen akadtak már ki azon, hogy az új választási törvény kifejezetten kedvez a valós támogatottsággal nem rendelkező kamupártoknak. Nekik ugyanis 16 ezer aláírást kellett összeszedniük úgy, hogy egy választó bármennyi pártnak aláírhat. Ha emellett sikerül 27 egyéni választókörzetben is jelöltet állítaniuk, százmillió forintokat költhetnek el lényegében ellenőrizetlenül, közpénzből. A mi pénzünkből. 

Képzeljük el ugyanis, hogy mi vagyunk a mighty Állami Számevőszék, amelynek feladata a pártok gazdálkodásának ellenőrzése. Látjuk, hogy a kiváló "Magyar Gazdaság Párt" (tényleg van ilyen) meglehetősen sokat költött a kampányban, rá is kérdezünk, mi került ennyibe. Ők azt állítják, hogy 25 millió forintot költöttek kreatívokra, 10 milliót szórólapokra, 30 milliót aktivistákra és 80 milliót médiavásárlásra. Utóbbi költést még csak-csak ellenőrizni tudjuk - a médiumoknak listaáron kell adniuk a felületet - előbbi hármat azonban nem. Hogyan ítéljük meg, ért-e az a néhány grafittal rajzolt szörnyűség, amit kamupártunk kreatívnak csúfol, 25 millát? Hogyan tudjuk bizonyítani, hogy a grafikus cég nem 500 ezer forintért csinálta, hogy aztán felezzék a fennmaradó 24,5 milliót? Lényegében sehogy. Úgyhogy most szépen kidob az állam az ablakon összesen néhány milliárd, esetleg tízmilliárd forintot kamupártokra a mi pénzünkből, ezúton is köszönjük neki. Hozhatnék néhány populista példát arra, hogy mire kéne inkább (lélegeztetőgép) ezt a pénzt költeni Seres Máriák zsebének tömködése helyett, de ezt most kihagynám.

Foglalkozzunk inkább a további veszélyekkel, már ami a választások tisztaságát illeti. A szavazók kapnak majd egy maximum 31, de nem sokkal kevesebb pártból álló listát, hogy ezen ikszeljék be a nekik tetsző pártot. Lesz köztük például olyan, hogy "Együtt 2014 Párt", és aki azt hiszi, hogy ezzel Bajnai Gordonra szavaz, az már oda is adta voksát - Schmuck Andornak. Ezt a pártot ugyanis ő jegyezte be, még Bajaniék előtt, akikre most a rövid nevű "Magyar Szocialista Párt, Együtt - A Korszakváltók Pártja, Demokratikus Koalíció, Pártbeszéd Magyarországért Párt, Magyar Liberális Párt" néven tud szavazni, már aki akar. De lesz például Összefogás Párt is, amit a korábbi monoki polgármester, Szepessy Zsolt jegyzett be még az "ellenzéki" Összefogás előtt. Akit tehát megkeverne, hogy a Mesterházy-Bajnai tengely ezzel a címszóval kampányol, szintén adhat egy-két elveszett voksot Szepessyéknek. Ráadásul a törpepártokra leadott szavazat valójában igen könnyen vándorol a Fideszhez - illetve a választókörzet győzteséhez -, még akkor is, ha a szavazópolgár célja épp, hogy nem a kormánypárt támogatása volt. Hogy miért van ez így, az itt van érthetően elmagyarázva.

Másképpen fogalmazva: a Fidesz nagyon jól jár azzal, hogy egy nagyon hosszú, az ellenzéki voksokat vélhetően nemcsak félreértésből megosztó szavazólappal szembesülnek majd a választók április 6-án. És itt lehet feltenni azt a kérdést, hogy mégis honnan az ördögből sikerült ennek a sok, soha nem létezett pártnak összeszednie a kellő mennyiségű aláírást, amikor mondjuk a számomra egyáltalán nem szimpatikus, de kétségkívül nagyobb ismertséggel rendelkező 4K!-nak ez nem jött össze? Nem lennék meglepve, ha hasonló ajánlás-biznisz zajlott volna, mint a kopogtatócédulás rendszer idején, csak most nagyobb tételben. Ezt pedig választási csalásnak hívják, ami persze minden szavazásnál jelen volt kisebb-nagyobb mértékben, de ennyire általánossá aligha vált a rendszerváltás óta. 

A kormánypárt érdekei szerint megszabott választókörzetek, a kampány korlátozása, az állami szervek a Fidesznek kedvező működése a kampányban, a kamupártok bőkezű támogatása, az álcivil szervezetek ellenőrizetlen pénzköltése abszolút megalapozzák azt a gyanút, hogy 2014 áprilisában nem lesz tiszta választás Magyarországon. Ami azért is furcsa, mert a közvélemény-kutatások alapján a Fidesz fölényesen vezet, elvben nem lenne szüksége ilyen eszközök alkalmazására. Persze lehet, hogy biztosra mennek, és tudjuk: az sem mindegy, hogy feles vagy kétharmados többséggel jut egy párt hatalomra. Mert kétharmad nélkül például nem lehet majd variálni a 2018-as választási szabályokon...

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, lájkold a Politikai kampányt a Facebookon!

"Magyarország jobban teljesít" - hirdeti a Fidesz, és erről mindenki értesült, mert a kormány elég erőteljes médiakampányt kerített az üzenet köré. A Fidesznél tehát ez a kampány fő üzenete. De tudja valaki, mit hirdetnek az ellenzéki pártok? 

Egy ismerősöm mesélte, tehát közvetett információról van szó, hogy egy meglehetősen neves baloldali kampánytanácsadó értekezett arról: a posztmodern kampányokban már nincsen egyetlen központi üzenet, akár négy-öt üzenettel is meg lehet szólítani, el lehet érni a választókat - hangzott az érvelés. Én ebben nem hiszek, például ezért:

Bármely demokratikus ország politikai kampányai során állandó minta az aktuálisan legfrissebb amerikai választási csatározás. Ez régen is így volt, és most sincs másként. A 2012-es választáson Obama egyetlen szóval (Forward) összegezte üzenetét, ellenfele, Mitt Romney pedig szintén használt egy általános szlogent (Believe in America). Ha kicsit visszarepülünk Magyarországra, azt látjuk, hogy ezt a Fidesznél is tudják: ezért készült el a "Magyarország jobban teljesít" kampány, amelyet már hónapok óta bevezettek a választók számára.

A Jobbiknál egy Vona-interjúból tudtam meg, hogy a szélsőjobboldali párt üzenete: "Megélhetést, rendet, elszámoltatást" lesz. Ez nem sok jót jelent a Jobbik számára, hiszen normális esetben nem egy interjúból kéne értesülnie a politikát ráadásul kitüntetett figyelemmel követő választónak arról, mi egy párt szlogenje, hanem a plakátokról vagy különböző reklámokból. Persze értem én, hogy korlátozottak a kampánylehetőségek, de a Jobbiktól én egyelőre csak a "Szebb jövőt - Szebb jövedelmet" plakátot láttam, és a borzalmas szóvicc ellenére működőképesnek is találtam. Az LMP-nél szintén nem derült ki, mi a párt fő üzenete. Friss választási programjuknak sincsen külön címe, pedig ez orientálhatna, de nem. Talán azt hiszik a zöld pártnál, hogy a Lehet Más a Politika pártnév másodszor is eladható kampányüzenetként - de akkor tévednek. 

A legnagyobb baj azonban az Összefogás háza táján van. Úgy egészen egyszerűen nem lehet kampányolni, hogy a Fidesz elvben érdemi kihívójának nincsen egyetlen szóban vagy mondatban összefoglalható üzenete. Az MSZP honlapján az "Esély a változásra - Remény mindenkinek" felirat fogad, az Együtt 2014-nél ilyesmit egyáltalán nem találok. Nehéz másra gondolni, mint arra, hogy egyszerűen még nincsen kész az Összefogás központi üzenete. Ha ez így van, az ellenzék nagyon el van csúszva ennek kitalálásával, illetve nyilvánosságra hozásával. Ha pedig nem is terveznek ilyet, akkor óriásit hibáznak.

Szlogen nélkül ugyanis nem lehet kampányolni. Ha egyetlen mondatban nem tudjuk meggyőzni a bizonytalan választót arról, miért szavazzon pártunkra/pártszövetségünkre, akkor tíz mondatban sem fog sikerülni.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Politikai kampány blogot a Facebookon!

Ki olvas pártprogramot? A választás úgysem ezen múlik! Minek egyáltalán programot írni? - merülhet fel sokakban a kérdés. Itt van néhány válasz.

A pártprogramok olyanok, mint vagyonnyilatkozatok:

1. Mindenki csak azt ír bele, amit akar.

2. Mégis kötelező leadni.

3. A pártoknak többnyire csak terhére van.

Mindez igaz, aminek tökéletes példáját látjuk a nagy pártok viselkedésében. A Fidesz az index cikke szerint nem is tudja, mikorra készül el a programja. Az MSZP a kifejezetten silány 2010-es programot követően egy egészen vállalható csomagot tett le 2014-re, de óriási megfejtések azért nincsenek benne, és különösebben bátornak sem nevezhető. A nagyobb pártok letudják a kötelezőt, hiszen tisztában vannak vele: nincs az a racionális választás-hívő politológus, aki azt hinné, hogy a szavazópolgárok többsége a programokat összehasonlítva szavaz. Sőt: a programokat többségében csak politológusok olvassák el, meg néha újságírók, ezért aztán fontos, hogy ne legyen benne semmi támadható.

(Kép forrása: markstivers.com)

Ezt fejlesztette tökélyre a Fidesz 2010-ben, a Nemzeti Ügyek Politikája - amelyből később kormányprogram is lett - annyira kevés konkrétumot tartalmazott, hogy annál kevesebbet már tényleg nehéz 100 plusz oldalon. A választási program nem is igazán érdekes a nagy pártok számára. Azért persze remek lenne, ha valaki ki tudna kényszeríteni belőlük néhány, akár eldöntendő kérdésre adandó választ, néhányan próbálkozunk is ilyesmivel, remélhetőleg eredménnyel.

A program értelme 2014-ben valóban nem az, hogy a választó döntését orientálja. Viszont komolyságot adhat egy-egy új kezdeményezésnek, elsősorban az értelmiség és a véleményformálók körében. Az LMP komolyan vehetőségét a "cuki" imázs mellett nagyban növelte, hogy 2010-es programja nemcsak leghosszabb, de legalaposabbnak tűnő volt a pártok között (ami nem jelenti, hogy az lett volna a legjobb Magyarországnak, ha megvalósul, de azt mindenképp, hogy sokat és érdemben dolgoztak vele). Ezt látva értelmiségiek, újságírók és politológusok joggal mondták, hogy az LMP-nek helye lehet a parlamentben, hogy ez nem egy Nemzeti Forradalmi Párt (csak véletlenül szúrtam ki egy szélsőjobbost a rengeteg félig létező viccpárt közül). 

A programnak tehát elsősorban szimbolikus szerepe van: jelzi, hogy egy párt foglalkozik szakpolitikai kérdésekkel, vannak válaszaik a problémákra. Ha a média kellőképpen aktív, még számon is kérhetné a kormányra került pártokat az ígéretek beváltásáról. De a programok lényege nem a megoldási javaslatokban van, hanem abban, hogy felmutathatók legyenek a választók számára.

Emellett még egy dolgot képes jelezni a program a pártokról: azok bátorságát. Hogy fel mernek-e vállalni konfliktusos, megosztó témákat (például romaintegrációt, atomerőmű-kérdést, hajléktalanügyeket, keleti-nyugati kapcsolatokat, de akár drogkérdést vagy LMBT-jogokat) és őszinte válaszokat adnak-e rájuk, vagy megmaradnak a megszokott szövegpaneleknél és sablonoknál. Persze a bátorság szó csak akkor állja meg a helyét, ha nem álőszinte, végtelenül leegyszerűsített "megoldásokról" beszélünk - amilyenek egyes szélsőséges pártok politikáját jellemzik.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Kampányblogot a Facebookon!

Orbán Viktor videót készített arról, hogyan reagált az ukrán válságra. A videó egyértelműen kampánycélokat szolgál, azt jelzi, hogy a miniszterelnök kézben tartja a dolgokat, az ország felkészült a váratlan helyzetekre Orbán irányítása alatt. Láttunk már ilyet havazás, ónos eső és árvíz idején is. De mennyire hatásos ez a kampányeszköz?

Ha Magyarországot katasztrófaveszély fenyegeti, Orbán ember a gáton. Politikusok gyakran szoktak árvíz idején gumicsizmát húzni és homokzsákot pakolni, majd amikor elkészült a kellő mennyiségű fotó, hazamenni. Orbán Viktort sem faragták más fából, csak stábja tökélyre fejlesztette ezt, rájátszva arra, hogy Orbán egyébként is egy "csinálós" típusú ember, aki még nyolc év miniszterelnökség után sem kelti egy bürokrata benyomását. Az eszközzel önmagában nincsen nagy baj: persze többre mentünk volna árvíz idején azzal, ha mondjuk Bajnai Gordon és Vona Gábor felajánl fejenként 500-500 ezer forintot védekezésre néhány óra lapátolás helyett. De ilyenkor a lapátolás pontosan ugyanolyan kampányeszköz, mint a lakossági fórum vagy a választási plakát.

Katasztrófahelyzetekre egyébként igaz, hogy ha egy regnáló politikus jól kezeli őket, sokat nyerhet. Obama például a 2012-es választások előtt jól kezelte a Sandy hurrikán okozta sokkot, hozott is neki népszerűséget rendesen, még ha az ilyesmi nehezen is mérhető tudományos módszerrel. Csakhogy a katasztrófa most nem nálunk van, hanem Ukrajnában. (A mai alku ellenére nyugodtan lehet katasztrófának nevezni, ami Ukrajnában történt és történik.) Óvatosan kell tehát azzal bánni, hogyan reagál a politikus. Orbánnak nyilván nem kedvez, hogy éppen a paksi megállapodás idején van folyamatosan arról szó, hogyan hálózzák be az orosz érdekek Ukrajnát, hogyan próbál Putyin Nyugatra terjeszkedni. Nem nehéz így párhuzamot látni Magyarország és keleti szomszédunk között: csak míg ők eddig is a csapdában vergődtek, mi most sétálunk bele, ráadásul önként - mondhatná és mondja az ellenzék.

Más ez tehát, mint a védekezés a hóvihar idején - amikor Orbán stábja egyébként azzal hibázott, hogy egy igen nehezen hihető sztorit (egy stoppos felvételét) filmesítettek meg, ami közepesen sem tűnt spontánnak. Most pedig az lehet az egyébként sokkal súlyosabb probléma, hogy ebben a sztoriban egyáltalán nem vagyunk semleges szereplők. A kormány éppen az oroszokkal köti meg az "évszázad üzletét" (kérdés persze, kinek lesz az), a jobboldal pedig szemmel láthatólag problémákkal küzd annak kapcsán, hogyan lesz védhető sztori a kormány újonnan jött oroszbarátságból. Szerencséjükre egyelőre az ellenzék ezt a helyzetet sem tudja kihasználni, tegyük hozzá, nem is lenne szép dolog belpolitikai kampánnyá silányítani az ukrajnai történéseket. Orbán viszont pontosan ezt csinálja, ezért írja Bede Márton, hogy bármiből képes politikai hasznot húzni.

Röviden tehát arról van szó, hogy ilyen politikai PR-akció meglehetősen visszás: a saját tábornak képes bizonyítani, hogy "a kormányfő a helyén van", míg az Orbánt kritikusabban szemlélők szemében nyerészkedésnek tűnhet az ilyesmi. Én azt gondolom, hogy semmi probléma az ilyen videókkal.

A probléma jelen esetben azzal van, hogy kizárólag ez a kormányfő reakciója az ukrajnai eseményekre. 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Kampányblogot a Facebookon!