Nem dicsekvésből, hiszen előre látszott a dolog, de a választás eredménye elég ellenőrizhető módon az lett, amit vártunk. Nem igazolódott be a baloldali politikusok kampányszövege/önáltatása, miszerint a közvélemény-kutatások nem megbízhatóak: meglehetősen stabilan sikerült előrejelezni a választás eredményét. Az új választási rendszer nem győzelmet hozott a Fidesznek (ez a régiben is simán meglett volna), csak kétharmadot: a voksok 45 százalékával sikerült alkotmányozó többségre szert tenni. Ezt örökítette meg a Kurier karikatúrája is:
Hogy a választás tisztességes (free and fair) volt-e, az a nagy különbség ellenére sem túl könnyen eldönthető kérdés. A pártok indulását nem akadályozták, a verseny valódi volt, a szavazójog alapjai (titkos, egyenlő, közvetlen) többé-kevésbé biztosítva voltak, de legalábbis a határon belüli és túli szavazatok egyenlőtlensége nem befolyásolta érdemben a végeredményt. A választási rendszer átírása egyértelműen a Fidesznek kedvezett, de önmagában ez egyáltalán nem jelenti, hogy a baloldalnak jobb és hatékonyabb politizálás esetén ne lett volna esélye nyerni. A választási rendszer torzítása nem nagyobb, mint például a brit egyéni választókerületi rendszerben szokott lenni, ez alapján semmiképpen nem nevezhetjük antidemokratikusnak a rendszert. Az már más kérdés, hogy egy, szinte deklaráltan a jelenlegi erőviszonyokra szabott rendszer mennyiben nevezhető annak. Például ha 2018-ban a Fidesz ismét újraírja a választási rendszert (amire minden esély megvan), akkor biztosan kijelenthetjük: a 2014-es választások előtt azért manipulált a Fidesz a választási rendszerrel, hogy nyerjen. Az pedig nem éppen demokratikus.
Aminek a jelentőségét lehetetlen tudományos, de akár elemzői szemszögből megítélni, az a média torzító hatása. Korábban a balliberális médiafölény közhelynek számított - és valóban, a kétezres évek közepéig a jobboldal hátrányban volt e tekintetben. Főként 2010-től fordult azonban a kocka: a közszolgálati média és a nem lebecsülendő jelentőségű MTI nevetséges színvonalú Fidesz-kampánymédiává változott, a kereskedelmi tévé pedig vagy nem tudósított politikáról, vagy szerelmes volt a Fideszbe. A rendszerváltás óta nem volt annyira távol a médiapluralizmustól Magyarország, mint most. Sokan mondják persze, hogy 2014-re a szavazók nagy része napi szintű internethasználó - így a hírek már nem csak a televízióból jutnak el hozzá. Én viszont azt gondolom, hogy nem véletlenül kötötte 2012-ben az Obama-stáb is legtöbbet televíziós hirdetésre: a kereskedelmi tévéknek még most is meghatározó jelentősége van. Az Orbán-kormány behozhatatlan előnyre tett szert azzal, hogy a kereskedelmi tévék az ő szája íze szerint alakították műsorpolitikájukat. Illetve műsoraikat, mert politika, az nem nagyon volt benne.
Összességében azonban nem lehet kizárólag a politikán kívüli környezetet okolni a jobboldali győzelemért, és nemcsak azért, mert a politikán kívüli környezet alakítása is politika. Hanem azért sem, mert a baloldal vitathatatlanul gyengén, koncepció nélkül politizált, éveket töltött saját belharcaival, képtelen volt a személyi, főként pedig a politikai megújulásra és arra, hogy vonzó alternatíva legyen. A tanulság levonásának, a személyi konzekvenciák hiánya pedig azt jelzi, hogy 2014-től kezdve is a fő kérdés: be tudja-e látni a baloldal, hogy ezek nélkül sosem lesz esélye legyőzni a Fideszt? A Jobbik erősödése egyértelműen veszélyes tendencia, még a középre húzás politikájával együtt is, illetve úgy igazán. Ha hosszú távon kialakul a lengyel modell Magyarországon - ahol két jobboldali párt verseng egymással -, akkor az nagyon beszűkíti a releváns pártok közti ideológiai távolságot. Nálunk ugyanis nincs mérsékelt jobboldal, csak egy, az "állandó kivételes állapotot" fenntartani kívánó Fidesz és egy szélsőjobbos párt. A Fidesz nem lehet képes, a Jobbik pedig személyi állománya miatt szintén nem tud eléggé konszolidálódni ahhoz, hogy betöltse a politikai közép szerepét. Egyelőre úgy tűnik, a választóknak ez többé-kevésbé megfelel, hiszen a közép jobbra tolódott. A kérdés, hogy ha ez egyszer megváltozik (ha egyáltalán megváltozik) lesz-e kire szavazni. Nem néhány százezer embernek, hanem a többségnek.
Most pedig fordítsuk a fejünket Európa felé: megkezdődött ugyanis az EP-választási kampány. Nem vették észre? Ez nem véletlen: az országgyűlési kampány is szinte észrevétlenül telt. Köszönjük meg a kampányszabályozás kialakítóinak és a gyenge ellenzéknek.
