Politikai kampány blog

Miközben a nap legfontosabb, politikai szempontból akár az egész kampányt meghatározó eseménye egyértelműen a Simon Gábor-botrány, új kampányeszközök megjelenésére is figyelmesek lehettünk az elmúlt időszakban. A hétvégén munkaügyben egész sokat kellett utaznom, volt alkalmam tehát megfigyelni, hogy egyre több politikai plakátot helyeztek ki (amúgy az utak mellé, amire - elméletben legalábbis - korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre). 

A legmegdöbbentőbb a Független Kisgazdapárt újjáéledése. Sajnos erről nincs fotóm (update: már van), a plakáton "Péter üzeni: újra erősek vagyunk!" felirat olvasható, egy traktor kíséretében. Mondhatnám, hogy traktorral kampányolni olyan, mint szamurájkarddal műteni, de ez nem feltétlenül igaz, viszont valószínűleg nem is cél. Az újjászülető - talán lehet ilyen szavakat használni, ha már úgyis biblikus hangvételű a "Péter üzeni" üzenet, holott valójában Hegedűs Péter pártelnökről van szó, csak őt lefelejtették - kisgazdapárt valószínűleg pontosan azt a célt tűzte ki magának, mint Big Money (Összefogás Párt) és Schmuck Andor (Szociáldemokraták): a kampányra költhető források maximalizálását.

Ennél eggyel érdekesebb a Jobbik plakátja. Szóviccel kampányolni iszonyú veszélyes, a "szebb jövőt - szebb jövedelmet" ugyan nem vérciki, de logikailag sem állja meg a helyét - én például nem szebb, hanem több jövedelmet szeretnék. A plakátról kicsit a csodálatos magyar mozifilmcím-fordítások jutnak eszembe (az én személyes kedvencem a "Bambanő"). Lényegében a plakát arra szolgál, hogy a Jobbik jelezze: itt vagyunk és több pénzt akarunk neked adni. Erre egyébként ez a plakát a saját idétlenségében is tökéletes, más kérdés, hogy a fiatalos imázst talán nem szóviccekkel kellene megalapozni. De hát ez legyen az ő bajuk.

Érdekes minibotrány van kialakulóban a képviselőknek küldhető e-mailek kapcsán. Röviden a sztori annyi, hogy a Greenpeace és más zöld szervezetek kampányt indítottak a paksi atomerőmű amúgy valóban a nyilvánosság - és a szakma - teljes kizárásával megkötött bővítési szerződése ellen, amelynek lényege a csoportos e-mail küldés. Azaz a választók elküldhetik minden országgyűlési képviselőnek levélben, hogy mennyire rossz ez.

Hogy valójában mennyire rossz ez, arra nem térnék ki. Hiába vagyok alapvetően atompárti, ez a probléma sokkal összetettebb annál, hogy csak ez alapján dönthessünk: van benne geopolitika, munkahelyteremtés, korrupciós kockázat, hosszú távú hatás, környezetvédelem, lényegében minden. A politikai szempontokat még talán, csak-csak tudnám értékelni (ha például nyilvános lenne, mit adunk az oroszoknak cserébe, mármint pontosan), a szakmaiakat semmiképp. Úgyhogy a könnyebb végét megfogva a dolgoknak, csak az e-mailek körül kialakult "botrányra" reagálnék.

1. Az természetesen gáz, ha valaki előbb megkéri az Országgyűlés Hivatalát, hogy szűrje a bejövő e-maileket, majd cenzúrát kiált, mikor kívánsága teljesül. Ha a Cink információja igaz, ez egy szép képmutatás.

2. Ugyanakkor, ha én naponta 100-150, de akár 10-15 e-mailt kapnék teljesen megegyező szöveggel, akár bővítéspárti, akár bővítésellenes vagyok, biztosan letiltanám/letiltatnám a beérkező leveleket. Így ugyanis nem lehet dolgozni.

3. A csoportos e-mail küldése - történjék bármilyen jó szándékból is - pontosan azt teszi lehetetlenné, hogy a képviselő személyesen foglalkozzon a választókkal. Ha a parlament.hu-s mailcímre 95-99 százalékban spam érkezik, nincs az a lelkiismeretes politikus, aki végigrágja magát rajtuk. Ha ezt ráadásul minden politikusnak elküldjük, akkor egy sem lesz.

4. Tehát a csoportos e-mail küldése szerintem rossz, kifejezetten kártékony módja a tiltakozásnak. Van ezer másik lehetőség a tüntetéstől az egyedi mailküldésig, a cikkírástól a polgári engedetlenségig, a szakmai és civil szervezetek összefogásától az árnyékkormány megalakításáig a tiltakozásnak. Ez a forma azonban kontraproduktív és szó szerint többet árt, mint használ. Ne küldjünk csoportos e-maileket képviselőknek.

(5. A félreértések elkerülése végett: nem gondolom, hogy a Greenpeace kezdeményezése nagyon káros lenne, azt sem, hogy ez lenne a legsúlyosabb probléma. És persze sokkal több baj van a teljesen átláthatatlan módon előkészített paksi bővítést megszavazó/támogató képviselőkkel akármelyik oldalról, mint az ezt ellenző civilekkel. De mégsem tartom ezt a módszert jó eszköznek.)

Van itt egy nagyon régi és nagyon rossz vicc:

"A vádlott az utolsó szó jogán szólásra jelentkezik a tárgyalóteremben:

-Bíró úr! Nem lesz kicsit sok ezért a kis bűnért az az öt év??
-Öt év? KÖTÉL!!"

Nem idéztem volna ezt a szörnyűséget, ha nem terjed tovább az erre erősen rímelő köteles botrány, amiről nemrég azt jósoltam, hogy nem befolyásolja majd érdemben a választás kimenetelét. Hogy máig tart az ügy, azt jelenthetné, hogy alapvetően tévedtem - ez még mindig lehetséges -, de végeredményben úgy tűnik, igazam lesz. Most ugyanis nem Mesterházy Attila, hanem a Hír TV került kínos helyzetbe azzal, hogy összefoglalójában kivágta és kihangosította a köteles bekiabálást. Ezt maga a tévé műsorvezetője ismerte el, bár szerinte ez nem manipuláció, amit a stúdióban ülő és nemrég a Facebookon egy újságíró ismerősömmel heves sajtóetikai vitát folytató Stumpf András azonnal meg is erősít a felvétel tanúsága szerint. Holott.

Hogy a dolog manipuláció, az természetesen nem kérdés. Nem a hangosítás miatt, hanem azért, mert a felvétel azt sugallja a hangerővel, hogy Mesterházy Attilának tökéletesen hallania kellett volna (ha nem töksüket, de akkor meg mire reagál?), hogy kötelet kíván a bekiabáló Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesternek, nem pedig börtönt. Tehát nem lehet igaz Mesterházy azon állítása, hogy ő ezt hallotta. Másrészt (pedig én hogy utálom az egyrésztmásrésztozást, de most szükséges) valóban nehezen hihető állítás, hogy az egymásra közepesen hasonlító hangrendű "kötelet" és "börtönt" szavakat össze lehessen keverni.

A lényeg azonban az, hogy a Hír TV magának ártott ezzel a felvétellel, most ugyanis nemcsak néhány napig, de akár a kampány végéig mindenki arról beszélhet baloldalon, hogy a Fidesz pártmédiája hírt hamisított, és nem amiatt kell szégyenkeznie, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje támogatólag reagált (illetve nem reagált nem támogatólag) arra a felvetésre, hogy Mészáros Lőrincnek lógnia kéne (hacsak nem hallott rosszul). Így kész is a narratíva, mindenki mondhatja a magát: a jobboldal azt, hogy Mesterházy halált kíván a polgármesternek, a baloldal azt, hogy a Hír TV hamisított. 

Elutasította az Együtt-PM aláírásgyűjtését a Nemzeti Választási Iroda. Nem-jogászként abba nem mennék bele, hogy ezt megalapozottan tette-e vagy sem, mindenesetre Jávorék újrakezdik az aláírásgyűjtést, úgyhogy a történet nem ért véget. Persze jó kérdés, hogy összegyűlik-e megfelelő számú aláírás, bár nekem meggyőződésem, hogy a paksi szerződés népszavazás nélkül is újratárgyalható lenne egy kormányváltás esetén. A kormányváltásban viszont már nem vagyok ennyire biztos.

Kampányszempontból érdekesebb téma, hogy lehet-e egy fokozottan összetett kérdésből - amilyen a paksi atomerőmű ügy is - kampánytéma. Ha sorra vesszük ugyanis, milyen szempontok játszanak, amikor mérlegelni kell, a geopolitikától a hitelkamaton át a környezeti terhelésig és a munkahelyteremtésig, a megújulók árának alakulásától a korrupciós kockázatokig rendkívül sok tényezőt kellene figyelembe venni. Márpedig egy átlagos választó - de valljuk be, akár egy átlagos politológus - erre aligha képes. "Bonyolult", "nem ez érdekli a választókat, hanem a rezsi" - mondják sokan.

Nekem ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem egy ügy komplexitása dönti el, lesz-e belőle kampánytéma, hanem az, hogyan kezelik a politikai szereplők. Voltunk mi már, ha nem is tíz-, de egymillió IMF-szakértő országa, még ha korábban az emberek alig 1-2 százaléka hallott is a Valutaalapról. A választók többségének fogalma sincsen, hogyan finanszírozzuk az államadósságot (hogy micsoda mondjuk egy állampapír-aukció) , de mégis remekül el tudunk vitatkozni annak mértékén.

A válasz tehát a feni kérdésre: igen, Paks lehet meghatározó kampánytéma. Azonban az már más kérdés, hogy az-e a legjobb az ellenzéknek, ha főként erről lesz szó áprilisig? A kormány/Fidesz nyilván a rezsicsökkentésre hegyezné ki a kampányt, de az ellenzéknek lehet, hogy érdemesebb lenne az általános életszínvonal-csökkenést, a szegénységet központi kérdésként kezelni. Aztán persze lehet, hogy Paks is jó téma: az ellenzéki diskurzusban az oligarchák érdekében antidemokratikusan kormányzó Putyin és Orbán elég jól kiegészítik egymást - főképp, ha nem térünk ki arra, hogy mennyire (nem) volt oroszellenes az MSZP kormányzásának idején. 

A baloldalnak jelenleg nincs története, narratívája a kampányra. Ha az oligarchakormány-putyinizálódás és a szabad európai társadalom közötti választásra hegyezi ki a kampány üzenetét, az akár jó döntés is lehet. Ha nem tekintik ezt túl bonyolultnak, a választók felfogását meghaladónak. Én nem tartom annak, holott nincsenek illúzióim egy "átlagos" választó politikai felkészültségével kapcsolatban. De a jó történet eladja magát, a valóság pedig mindig összetettebb lesz a politikai kommunikációnál.

(Update: időközben a Cink jelezte, hogy hülyeséget vettek át a Mandinertől, én pedig a cinktől. Szepessy nem Big Money, csak hasonlít. A bejegyzés így sem teljesen értelmetlen, a fantompártok problémája nagyon is valódi. Csak Big Money nem az, akinek hittük. Sajnálom, pedig jó buli lett volna.)

Korábban és máshol is írtam arról, hogy a kampányfinanszírozási törvény többek közt azért rossz, mert kamupártként meglehetősen sok állami pénzhez lehet jutni. A készpénzben felvett támogatást persze elvben kampányra lehet költeni, gyakorlatban azonban elég sok módszer van ennek magánvagyonná tételéhez, például a piaci árnál drágábban vásárlunk - mondjuk a kiemelt minőségre hivatkozva - reklámokat egy baráti cégtől, majd osztozunk a hasznon. A számlagyárban pedig elveszik a pénz, és ellenőrzésre hivatott Állami Számvevőszék sem tudja majd megmondani, hogy csak rossz üzletet csináltunk vagy loptunk.

Hogy a monoki polgármester érdekes figura, azt eddig is tudtuk: ő a kiagyalója az egyébként borzasztó káros szociális kártya-ötletnek, amelynek alapja, hogy a szegények nem tudnak bánni a segéllyel - bezzeg a gazdagabbak! A magát baloldalinak tartó Gyurcsány-kormány ezt az ötletet szépen magáévá is tette, teret engedve az azóta például a hajléktalanellenes törvénykezéssel a Fidesz által kimaxolt szegényellenességnek. Az új info, hogy a szociális érzéketlenségéről híres Szepessy civilben Magyarország egyik legrosszabb* - bár a hazai hiphop szcénát úgy-ahogy ismerő emberként ezt nehéz kijelenteni - rapperének producere és sosem rappelő állandó társa, művésznevén Big Money. 

Na most Big Money nagyot szakítana, az Összefogás Párt miniszterelnök-jelöltje (nem vicc) bejelentette, hogy elindulna a választáson, be is mutatta 106 jelöltjét. Ha sikerül 106-szor 500 ajánlást összeszednie, 600 millió forint (plusz képviselőjelöltenként még 1 millió) ütheti a markát. Hogy miért gondolom, hogy ez a vállalkozás nem lehetetlen?

1. A Fidesznek érdeke, hogy az Összefogás Párt megtévessze a baloldali összefogásra szavazni akaró választókat.

2. Az MSZP-Együtt 2014-DK-PM-Liberálisok elkövette azt a hibát, hogy egy olyan brandet épít, amit nem tud eladni, hiszen nem fog szerepelni a szavazólapon. Ez marketingszempontból amúgy nehezen értelmezhető. De ha van egy Összefogás Párt...

3. Egy választó több jelöltnek is adhat ajánlást. Azaz könnyebb ajánlásokat szedni, mint valaha. A Fidesz részéről bármiféle segítség nyújtásának azonban van egy olyan "kockázata", hogy Szepessy nem éppen baloldalinak hirdeti magát. Mondjuk ahhoz még időnek kell eltelnie rendesen, hogy Big Money Orbán konkurense legyen...

*Aki kétségbe vonja kritikám jogosságát, annak álljon itt Ogli G leghíresebb számának rímképlete:

Én Olyan Helyen Éltem Hol Elsírnád Magad,           A
A Neonfénytol Kaptam A Vitaminokat!                     B
Ettol A Naptól Csak Egy Dolog Számít                    C
Hogy Vártak A Spanok És Vártak Gádzsik              D
Levették A Bilincset, Haza Megyek Végre,               E
Bíróság Előtt Felnéztem Az Égre,                            E
Tudtam, Hogy Ismét Enyém, Lesz A Világ                F
Mert Hazavárt Engem A Rengeteg Barát                   G

Itt egy összegzés a szerző tollából arról, hogyan működik a kampányfinanszírozás Magyarországon, legalábbis papíron. Arról is szó van benne, hogy a pártoknak lehetőségük van kiszervezni a kampányt civil szervezetekhez (a Fideszt ezt tette a CÖF-fel), amikre viszont nem vonatkoznak a kampányszabályok. 

Olyan ez, mintha az éjszakai randalírozás visszaszorítására betiltanánk az utcán óbégatást. Némáknak. 

(Egy kis update: A CÖF négymillió példányban fogja eljuttatni a választókhoz "kisokosát" a Gyurcsány-korszak hét főbűnéről. Ha csak kiadványonként 50 forintos költséggel számolunk, akkor ez a választásokon a pártok által elkölthető összeg egyötöde. Persze ezt nem párt költi, hanem egy álcivil szervezet. Szóval megint nem lesz tiszta kampány, pedig a megemelt összegek és a kereskedelmi televíziós hirdetések - egyébként szerintem rendkívül káros - tiltása akár ahhoz is vezethetett volna, hogy formailag rendben lesz az elszámolás. Tartalmilag persze így se, úgy se.)

(Update 2: Itt egy jó összefoglaló a plakátokat érintő kampánykorlátozásokról. Érdemes elolvasni.)

A Blikk összeállítást közölt arról, mennyit költenek egyes politikusok facebookos hirdetésekre. A lap beszámolója szerint Bajnai Gordonék "néhány százezer" forintot, Rogán Antal napi 10-15 dollárt (havi 70-100 ezer forintot) Papcsák Ferenc zuglói polgármester néhány tízezret, Mesterházy Attila pedig ismeretlen összeget. Azt én sem pontosan értem, miért pont őket kérdezték meg - illetve Mesterházyt és Bajnait igen, de miért nem Orbánt és Vonát, miért két budapesti polgármestert? -, de mielőtt elkezdenénk befogott orral bulvárlapozni, jegyezzünk meg három dolgot:

1. A Blikk néhány alkalommal példásan elöl járt bizonyos visszaélések - például a képviselők által felvett kettős költségtérítések - felderítésében. Ez igazán jó értelemben vett oknyomozó újságírói munka. Igaz, 2010 után kezdtek látszódni némi elfogultság-jelek is a bulvárlapban, Orbán Viktor miniszterelnök igazán ritkán tűnik fel negatív színben a lap hasábjain. Sőt.

2. A Blikk napi 167 ezer eladott példányával jelentős mennyiségű választóhoz ér el. A politikusoknak tehát úgy kell számolniuk, hogy egy pozitív tartalmú Blikk-megjelenés többet ér mondjuk egy Népszabadság-, tíz Népszava- és egy Klubrádió-megjelenésnél (hasra ütöttem). Márpedig főként a baloldal gyakran esik abba a hibába, hogy a médiaszerepléseiket "letudják" a megmaradt kevés számú baráti médiában. De ezeket többnyire azok követik-olvassák-hallgatják, akik amúgy is az Összefogásra (fenébe, hogy elkaszálták ezt a nevet, sokkal egyszerűbb, mint kiírni a négy pártnevet) szavaznak.

3. A Facebook nem varázsszer, a lájk nem szavazat. Lehet azt mondani, hogy a Fidesz a Facebookon nyert választásokat (Orbán 2010), de ez nem igaz. Az sem, hogy a Jobbikot az online jelenléte vitte az Országgyűlésbe. Hogy mégsem lehet teljesen lenézni a dolgot, azt az LMP sikere mutatja: a párt aligha lett volna parlamenti tényező online jelenlét nélkül. De ez csak arra volt elég, hogy bemutassa a párt - akkor még mindenképpen - friss imázsát, amivel alternatívát tudott jelenteni főként a kiábrándult liberális szavazóknak. Hogy miért írom ez utóbbit? - kérdezhetnék az LMP szimpatizánsai, hiszen ők egy rendszerkritikus zöld párt. Nos, azért, mert az LMP lényegében pontosan ott kapott számottevő mennyiségű szavazatot 2010-ben, ahol korábban az SZDSZ erős volt. Ezért is kéne óvatosan bánni a "liberálisozással", bár lehet, hogy ez a hajó már elment.

Bejelentette a Schmuck Andor-féle Szociáldemokraták Pártja, hogy 106 körzetben állít jelöltet, akik már "át is vették megbízóleveleiket." Mérsékelt fontosságú hírnek tűnik, nemde?

Két okból sem. Az első, hogy egyúttal bemutatták "Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás" című programjukat, amin őszintén felnevettem. A második már komoly: ha ugyanis valóban sikerül 106 jelöltet állítaniuk, nem kevés pénzt kapnak az államtól, ráadásul készpénzben. Az a párt ugyanis, amelyik minden körzetben jelöltet állít, 597 millió forint támogatásra jogosult - ehhez pedig nem kell mást tennie, mint összekalapoznia jelöltenként ötszáz, összesen tehát 53 ezer aláírást.

Az egyéni kiutalt támogatást ugyan vissza kell fizetni, ha nem kapnak legalább 2 százaléknyi szavazatot, de a pártoknak utalt pénzt nem. Persze ezt sem lehet zabolátlanul költeni: de a fiktív számla intézménye sok csodára képes. Nem azt állítom, hogy Schmuck és pártja erre hajt, még az is elképzelhető, hogy valóban fel akarják magukat tolni a politikai térképre, jelezve az Összefogásnak (illetve már nem tudom, pontosan hogyan is hívjam az MSZP-Együtt2014-DK-Liberálisok szövetséget), hogy szükség volna rájuk is. A szocdemeknek ugyanis van egy komoly hálózatuk (a Tisztelet Társasága nevű nyugdíjas szervezet), ami erősen megkönnyíti az ajánlások begyűjtését. Pláne, hogy egy ember több ajánlást is aláírhat. Így tehát Schmuck pártjának minden esélye megvan arra, hogy jelentős mennyiségű állami pénzhez jusson - ha ennek megfelelő mennyiségű szavazatra nem is számíthat. És kinek jó ez? Természetesen a kormánypártoknak. Schmuck ugyanis nem a Fidesztől veszi el a szavazókat. Azt a keveset sem.

Minden kampányban vannak politikai hibák. Ez például kétségtelenül az. Egészen nehezen hihető, hogy mielőtt bejelentenék az Összefogás nevet, egy (sőt, négy!) egész pártnyi szakértő és politikus felejti el lecsekkolni, hogy létezik-e már ilyen. Milyen látszatot kelt ez? Olyan finom leszek, mint a legsemmitmondóbb politikai elemzők: nem jót.

Érdekes interjút adott a 2014-es politikai kampányról Bruck Gábor, a Sawyer-Miller Group elnöke, Demszky Gábor volt főpolgármester volt főtanácsadója (ez is egy érdekes pozíció). A fizetett interjú tele van tévedésekkel, nézzünk néhányat. Távirati stílusban:

"Egyszerűen ma már nem éri meg hazudni, ha megteszed lehet, hogy árnyékként követ majd életed végéig."

Érdekes, hogy egy ilyen mondatot valaki 2014-ben Magyarországon le tud írni. Politikusok folyamatosan hazudnak: azt mondják, hogy csökkent az államadósság, amikor nőtt. Azt mondják, erős szövetséget kötöttek, amikor legszívesebben kinyírnák egymást. Azt mondják, nem radikálisok, miközben halálbüntetést ígérnek. Nincs politikai erő, amelyik nem hazudik. Most akkor vagy mindenki nagyon hülye, vagy a hazugság megéri.

"Schmitt Pál is bebukott, hiába állt mögötte 20 fős kommunikációs csapat."

Igen, de a hvg.hu által kinyomozott plágiumbotrányba bukott bele, nem pedig az egyébként vitathatatlanul szörnyű kommunikációba. Ahogyan például az sem mindegy, hogy a húsz fős kommunikációs team analfabétákból vagy használható emberekből áll. Én azt hallottam, a Fidesz-holdudvarból sokan a tehetségesebbek közül nem akartak Schmitt Pálnak dolgozni, mert kínosnak tartották. Nekik lett igazuk.

"A legtöbb volt ügyfelem azért bukott meg, vagy vesztett fontos csatát, mert azt hitte, hogy képes manipulálni, az érvek erejével formálni az emberek véleményét."

Brucknak furcsa ügyfelei lehetnek, a manipuláció ugyanis működött és működik.

"A Bajnai-tábor széthullása is részben ezzel magyarázható. Az együttműködés ígéretével indult, majd hónapokig minden arról szólt, hogy kivel miért nem. A baloldalnak új szavazót nem hozott, az MSZP bázisát pofozta darabokra."

Abban persze van némi igazság, hogy Gyurcsányék és Bajnaiék is rárepültek az MSZP bázisára, de "darabokra pofozni" azt nem igazán sikerült: az MSZP 2010 óta nagyjából ugyanúgy áll a közvélemény-kutatások szerint. Érdekes szétesés ez. 

"Szerintem még mindig nem értik, hogy az állítólagos összefogás előtt a Fidesz legyőzhető volt."

Szerintem pedig az összefogás mikéntje és nem maga az összefogás rontotta a baloldal esélyeit. Sőt, anélkül a Fidesz nem is lenne legyőzhető - ezt csak az gondolhatja másképp, aki nem ismeri a választási rendszert.

"A baloldalnak nincs igazi története, de ezért hibáztatom a legkevésbé."

Én pedig ezért a legjobban. Négy évük volt rá...

"Azt hiszem, az új típusú kommunikációt nem értik. Nem hiszik el, hogy az, amit Mesterházy, Bajnai vagy Gyurcsány mond, és az, amit az emberek ebből hallanak, az két teljesen eltérő dolog. 15 hónapja leginkább az összefogásról beszélnek, de mi úgy halljuk, hogy háborúznak."

Ez mondjuk azért van, mert háborúznak.

"Bajnai őszinte ember, de a politikusi szerepe nem lehetett az."

Well...ez maximum személyes szimpátia.

"A politika rengeteget beszél, de a kampány költséges részei, a plakát, a szórólap, a hirdetés alig hat az emberek többségére."

Ezt viszont a politikatudomány elég ügyesen cáfolta (Fridkin-Kenney 2004, csak hogy egyetlen példát említsek. De sokat lehetne.)

"A hagyományos politikai pr már rég meghalt. Egy-egy gyerek és kutyasimogató akció, lufi, bicikli, lakossági fórum, és az összes többi pr-rendezvény sokkal kevesebbet jelent, mint 10 évvel ezelőtt. Ezeknek marginális szerepük van a választás kimenetele szempontjából."

Hm. Érdemes megnézni, mennyi lakossági fórumot tartott a Jobbik 2009-2010-ben. Eljutottak oda is, ahová más nem. Nem biztos, hogy ez volt a siker kulcsa, de hogy nem elhanyagolható tényező, arra mérget vennék.

"A hagyományos média nem döntő faktor."

Ez teljes butaság, a 2012-es Obama-kampányban a legtöbb pénzt televíziós hirdetésre költötték. És ez nem 1992-ben volt...

"2010-ben a Jobbik médiajelenlét nélkül vált jelentős erővé."

Ez még nagyobb butaság. A Jobbik a Gárdával szerzett országos hírnevet - a hagyományos média szerepe ebben óriási volt. Nem szabad felülbecsülni a lájkok erejét.

"Marad a teljes őszintétlenség, már az őszinteség képessége is elveszett belőlünk."

Most akkor lehet hazudni vagy nem lehet? :)

"Kommunikációs szempontból Orbán erőssége, hogy jól ismeri a határait, és nem lépi át őket. Épp olyan, mint Zorán. Nem tud énekelni, gitározni is alig, de 40 év után is képes megtölteni a Sportarénát, mert pontosan tudja, meddig mehet el. Intelligens és sosem lépi át a határait."

Erről nekem inkább egy európai bürokrata jut eszembe, mint Orbán Viktor. Gyakorlatilag Orbán az ellentétét csinálja - nagyokat reszkíroz és nyer, főként az ellenzék gyengesége miatt.

"A lakosság egyik része együtt él a nyugati világgal. Utazik, internetezik, emberfeletti teljesítményekről néz videókat a Youtube-on, és azt látja, hogy a világban a lehetőségek száma a végtelenségig bővül. A magyarok másik része viszont újságpapírból szalonnázik."

Bruck Gábor éppen leprolizta fél Magyarországot. És a szalonna szerintem is finom. Ha a tanácsadó a szalonnázókat próbálná megérteni a másik - egyébként sokkal szűkebb - réteg helyett, talán többet értene Magyarországból is.

"Nem dolgozom senkinek, de őszintén megvallva én sem alkalmaznám magamat."

Végre valamiben egyetértünk.