Áder János úgy döntött, hogy aláírja a paksi bővítésről szóló törvényt, illetve arról népszavazást nem lehet tartani. Ahogy a 444 is megírta, mindkét esetben vitatható az érvelése: egyrészt, ha a törvény alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, emelhetett volna politikai vétót. De nem akart. Kampányszempontból a népszavazás jóval fontosabb. Ezt pedig, úgy tűnik, maga Áder János akadályozta meg azzal, hogy aláírta a bővítésről szóló egyezményt. 

Mi ennek a jelentősége a kampányra nézve? Ha az ellenzéknek van esze, nem sok. Ha az ellenzéki pártok eldöntötték, hogy Paksból kampánytémát csinálnak, akkor ugyanúgy folytatniuk kell az ezzel kapcsolatos politikát és kommunikációt - amit az Együtt 2014-PM egyébként a megszokotthoz képest egészen ügyesen képvisel. Nem véletlen, hogy Bencsik Andrásból is kihozták a néhány pálinka elfogyasztása után mélyen szunnyadó munkásőrt. Egy következő kormánynak ugyanis számtalan lehetősége lenne a szerződés felülvizsgálatára. Azaz lehet mozgósítani, tüntetni, politizálni, kampányolni, tehát minden olyan dolgot csinálni, ami egy úgynevezett ellenzék feladata lenne. És ez még annak ellenére is igaz, hogy a 2009-ben, még kormányon a bővítés előkészítését megszavazó ellenzéknek sem kis hitelességi deficitje van ebben a kérdésben. 

Persze az jó kérdés, hogy Paks valóban jó téma-e az ellenzéknek. A Nézőpont Intézet szerint például nem. Nekem meg az a véleményem, hogy ha a Nézőpont valamiről azt írja, nem jó kampánytéma az ellenzéknek, akkor az szinte biztosan jó kampánytéma. Ebben egyszerre van benne a "szabadságharc" fel- illetve eladása (csak nem az EU-nak, hanem Putyinnak), a "nem leszünk gyarmat" szlogen álságossága, az államadósság elleni küzdelem kormányzati kudarca, és a magyarországi "putyinizálódás" lehetséges kritikája. Sőt, én még azt sem gondolom, hogy a választók ne lennének képesek megérteni összetett politikai problémákat.